Álmodhatsz szépet, tündérmeséket,
Hófödte tájat, kandallót,
Lelkedben titkon, kergethetsz itthon,
Időtlen ábrándos pillangót.
Számolhatsz percet, halomnyi tervet,
Jövőt kutathatsz várhatót,
Szomjazva éket, festett regéket,
Angyali kéket, csillogót.
Mégis az élet, mutatja néked,
Jövendő sorsod szánható,
Ne nézz az égre, hisz nincsen „mi végre?”
Csak egyszer és most, mely állandó.
Ismerd meg léted, fess egy új képet,
Tetteid kísérje oltalom,
Nem csorbít rendet, mert szétosztja lelked,
Ha értő figyelmed vonzalom.
Utadat járva, lásd: nincsen árva,
Csak „célok vezette” értelem,
Töltsd meg a percet, és mutass új tervet,
Szeretve éld meg a végtelent.
Legutóbbi hozzászólások