(Tóth Marianna: A szen’mártoni kerekerdő meséje alapján)
Szereplők: Kakas, Róka, Egér, Sün, Gólya bábok
( A róka kinn üldögél a rókalyuk előtt – zene)
Róka: De sokáig aludtam! És még mindig fáradt vagyok! Meg is éheztem ebben a kimerítő alvásban! Jó lenne valami harapnivaló. de bizony nincsen ínyemre a vadászat!
(Arra sétál az egér, hangosan dudorászik)
Róka: Nocsak! Lehet, hogy megérkezett az ebédem? Ó, hiszen ez túlságosan picinyke falat! A fél fogamra sem elég! Érte bizony a kisujjamat sem mozdítom.
(Majd nyájasan megszólítja az egeret)
Róka: Hová sietsz ilyen nagyon, te egér?
Egér: A városban nagy mulatság készülődik! Beszaladok az Epreskertbe ebédelni. Ott laknak a legügyesebb gazdasszonyok, mindig leesik az asztalról valami finomság! Gyere velem, biztosan a te bendőd is megtelik!
Róka: (a nézők felé mondja) Már csak az hiányozna nekem! Legutóbb is pórul jártam Szen”mártonban!
Köszönöm a meghívást, sajnos most nem mehetek. Az asszonyom már hozzálátott a mai finomsághoz. De mondd csak, elárulod, mit eszel majd?
Egér: Diót, kalácsot, s amit találok a ház körül. És te, mit fogsz ma ebédelni?
Róka: Én bizony, kakaspörköltet.
Egér: De hiszen nincs is mit megfőznöd! Hihihi… Így éhen maradsz!
Róka: Dehogy maradok! Minden éjjel, amikor nyugovóra tér az epreskerti kakas, az udvarába lopódzok, és altató dalt énekelek neki. Alig várom, hogy jól kipihenje magát, a hónom alá csapom és elhozom ma ebédnek.
Egér: Hihihi… Ezt én ugyan el nem hiszem!
Róka: Hallgass csak be a rókalyukba, és meghallod majd, mit énekel a feleségem odabenn!
Csoda kakas, ámulok az eszétől,
Koronáját elloptam a fejéről,
Sarkantyúját lehúztam a lábáról,
Legszebb tollát kitéptem a szárnyából!
(A lyuk pedig visszhangozza a dalt)
Csoda kakas, ámulok az eszétől,
Koronáját elloptam a fejéről,
Sarkantyúját lehúztam a lábáról,
Legszebb tollát kitéptem a szárnyából!
Egér: Hát akkor jó étvágyat! Sietek, mert éhen maradok!
(elszalad, szembe jön vele a kakas, nagyot kukorékol)
Egér: Hű, de ronda hangod van! Nagyon megijesztettél! Még sosem láttam hozzád hasonló csudát! Ki vagy te?
Kakas:
Epreskertnek a királya én vagyok,
Szép fejemen bíbor korona ragyog,
Jómódomról kérdés fel sem merülhet,
Udvaromat szegény koldus kerüljed!
Egér: Még hogy én… szegény koldus! Na, megállj csak!(mérgelődik magában)
(Hangosan mondja)
Egér: A koronád valóban nagyon szép! De éppen most hallottam, hogy… a róka ellopta!
Kakas: Dehogy lopta! Hát nem látod, hogy a fejemen ragyog?
Egér: Látom én, de… az egész erdő ezt suttogja. Ne haragudj, mindjárt harangoznak, sietek, mert lekésem az ebédet!
Kakas: Milyen buta ez az egér! Hiszen láthatja, aki nem vak:
Epreskertnek a királya én vagyok,
Szép fejemen bíbor korona ragyog,
Jómódomról kérdés fel sem merülhet,
Udvaromat szegény koldus kerüljed!
(Arra sétál a sün, és megszólítja a kakast)
Sün: Nahát! Igazán nagyon szép a sarkantyúd is! Nem is értem miért állítja a róka, hogy lehúzta a lábadról!
Kakas: – Micsoda? Nézd csak ide! Nem látod, hogy itt ragyog a csizmámon?
Sün: Látom, látom, de ezzel a két fülemmel hallottam!
Kakas: Miket hordasz itt össze-vissza?
Sün: Ne haragudj, nincs időm a beszélgetésre, szaladok a nyári piros almafához!
Kakas: Hű, de megmérgesedtem! Hát nincs ennek a sünnek szeme?
Epreskertnek a királya én vagyok,
Szép fejemen bíbor korona ragyog,
Jómódomról kérdés fel sem merülhet,
Udvaromat szegény koldus kerüljed!
(Arra repül a gólya és kelepel)
Gólya: Ó, de szép színes tollaid vannak. Vajon melyiket húzta ki a róka?
Kakas: Na, ez már több a soknál! Megyek és megmutatom annak a buta rókának, hogy meg van a koronám, a sarkantyúm, de még a legszebb tollam is!
(szalad a kakas árkon bokron keresztül – zene)
Kakas: Itt vagy hát!
Róka: Ó micsoda kedves vendég!
Kakas: Elég a nyájaskodásból! Miket hazudozol itt össze-vissza, te róka?
Róka: Nem én, hanem a feleségem énekeli odabenn a lyukban!
Kakas: Mit énekel a te feleséged pontosan?
Róka: Dugd csak be a fejed, és hallgasd meg!
(a lyukból hallatszik)
Csoda kakas, ámulok az eszétől,
Koronáját elloptam a fejéről,
Sarkantyúját lehúztam a lábáról,
Legszebb tollát kitéptem a szárnyából!
Kakas: Jaj, jaj… segííítsééég… segííítsééég…
(A kakas eltűnik a lyukban, tollak szállnak szerte szét, repül a korona, a sarkantyú is, a róka pedig vidáman énekel)
Csoda kakas, ámulok az eszétől,
Koronáját elloptam a fejéről,
Sarkantyúját lehúztam a lábáról,
Legszebb tollát kitéptem a szárnyából!
Legutóbbi hozzászólások