Ez az eset számomra is hihetetlen, de kun nagyapám állítja, hogy így történt:
Egyszer Karácsony tájt, a dűlőútról a tanyába betért egy zsellér. Hóna alatt halom vesszőt szorongatva áldást kívánt a ház népére:
Isten adjon tehenet,
Az asztalra kenyeret,
Kacsójukba finom bort,
Téli fagyra disznótort!
Nékem adjon kalapot,
Tarisznyámba falatot,
Nyári égre kékséget,
Sót és pásztorkészséget!
A gazda rögtön tudta, hogy az ember munkát keres, a köszöntő is igen jól esett neki és ezt válaszolta:
Adott szó a tenyerem,
Minden szava meg legyen,
Úgy engedje az Isten,
Ne dolgozzon kend ingyen!
Az asszony kötőjével kihúzott egy szálat a vesszők közül, a sövényre tűzte, a gazda pedig így szólt:
- Éppen juhászt keresek.
- Ez aztán igen jó ajánlat! Ahhoz értek a legjobban. – vágta rá az ember.
- De mondd csak, mi az a kóc a hátadon? – kérdezte tőle.
- Ez a gubám, semmi pénzért le nem venném magamról!
- Hát jól van, ha ebben a ronda gúnyában is tudsz majd dolgozni, nem bánom! – azzal megitták az áldomást, s ment mindkettő a dolgára, a gazda a városba, a zsellér meg az istállóba.
Az újdonsült juhász alig várta, hogy kitavaszodjon, egyre aggodalmasabban számlálgatta a juhokat, s csak az járt a fejében:
- Olyan sok ez a jószág, egyedül nem birok majd velük!
Kiállt hát a dűlő útra, s csak a hazafelé utat kémlelte. Amint így búslakodott, látja ám, hogy szembe vele, korsókkal megrakott kocsi igyekezett a szen’mártoni vásárba. A lovak mellett hangos csaholással egy puli kutya szaladt. A juhász elbújt a bokrok közé, onnan leste mi történik. Ahogy közelebb ért, hirtelen legurult róla egy bokály az árokba. A kocsis leugrott, hogy megkeresse, a mi emberünk meg hirtelen gondolt egyet, ledobta magáról a gubát, hogy könnyebben szaladjon, s a kutya után vetette magát. Hóna alá csapta, majd bebújt vele a bokrok közé.
A korsós ember visszamászott a kocsira, s látja ám, hogy eltűnt a kutya, helyette csak a guba maradt. Gondolta magában:
Biztosan a kerék alatt pusztult szegény, a gubát feldobta a szekérre, s tovább hajtott nagy sietve.
Így történt, hogy a juhász, eben gubát cserélt, mert bizony azt hazavitte, s lett neki örök, hű cimborája a munkában. De lett neki idővel szép hímes subája is, amit a szen’mártoni szűcstől vásárolt, mert szorgalmasan dolgozott az irredemptus gazdánál.
Legutóbbi hozzászólások