Jeges téli alkonyatkor, vége van a napnak,
Szent Miklós az éjszakában hazafelé ballag.
Sűrű ködben meg-megállva, kíváncsian kémlel,
Megbirkózik útja során metsző hideg széllel.
Hátán nehéz tarisznyája, ajándék van benne,
Mintha Földön minden gyermek jótevője lenne.
Bekukucskál ablakokon, mosolyt szétoszt százat,
Megtalál ő puttonyával sorban minden házat.
Másnap mikor hajnalodik jókor kora reggel,
Harangszóra örvendezve, kicsi és nagy felkel,
Hálás szívvel, nagylelkűen int a fagyos szellő,
Decemberi virradatra telve a cipellő.
Legutóbbi hozzászólások